Ez a múlt hét összefoglalója lesz. Elnézést kérek a késlekedésért.

Címszavakban:

14 játékos, 1 néző, 1 újonc, egy darab türhő troll (~büdösparaszt), hőség, egy rég nem látott csapat, két rég nem látott arc, két világsztár, egy jó tízes, fejesgól, mészárosok reloaded.

Bontásban:

14 játékos

Böllér csoport: Boda-Gere-Nátuly; jelük: bárd, húsklopfoló, filézőkés; óvónő: Freddy Krueger

Az összeállítást megint jól benéztük. Robi helyett most a futóműgondokkal küszködő Nátuly úr dolgozott a két összeszokott executor mellett, az eredményekben azonban nem mutatkozott eltérés. Az óvatosságra ítélt Csaba volt jellemzően hátul, Csepel Robbenje a kapuból előre került az operatív sorba, ahol Gere Tanárúrral egymást és az ellenfeleket jól olvasva úri kedvüknek megfelelően lődözték a gólokat. Ha egy-egy csapatnak sikerült a két támadót levédekezni, akkor pedig jött a félelmetes Nátuly-bomba. Magabiztosan nem volt tanácsos ellenük pályára lépni, ha nagyon belefeledkeztek a belezésbe passzolgatásba, akkor egy hajszálpontos egészpályás lövéssel, vagy egy szélsebes kontrával időlegesen meg lehetett tőlük szabadulni, hogy egy kicsit gyakoroljunk egyéb csapatok ellen is.

Single Player csoport: Barcsai-Ifj. Darabos Z.-Németh T.; jelük: toronydaru; óvónő: Fa Nándor

Egy csapatba került a nálunk újonc, de a németeknél stabil utazó kerettag Schweinsteiger (as known as Barcsai Miklós), és a Darabos klán rég nem látott két reprezentánsa. A csapatuk játékában minden megtalálható volt, ami kedves a szemnek és hasznos a karriernek, hiszen mindhárom játékos jól cselez (Oh Schweini, az a rainbow kick...), jól lő és (viszonylag) lelkesen védekezik, csak az picinyke valami, a sogenannte gewisse etwas, a passz hiányzott nagyon. Őket nézve az ember szemei előtt a nyocvan-száz év múlva esedékes hagyatéki tárgyalásuk képei jelentek meg, ahol is a szintén elaggott rokonok szájpadláshoz tapadt nyelvvel, izzadó tenyérrel várják, hagyott-e rájuk labdát Miki/Zoli/Tomi, mert annak idején hiába vártak éveket a hosszún, a gömb csak nem gyütt. Aztán az ellenfelek építő kritikájának hatására felfedezték a csapatjáték pajzán örömét, és a vége felé már termett nekik is bőségesen babér.

Szikla csoport: Bakos-Gacsó-Stubán; jelük: kő-papír-cselló; óvónő: Sean Connery

A kétszeres apukák, a minden hájjal megkent lókötők vízipólósok és Lionel Messi. Bár a névsor alapján tündöklő támadójátékot vártunk, inkább a védekezésben voltak szilárdak, összesen talán ha négyszer kikaptak. Legtöbbet Bálint játszott hátul, a szokásosnál jobban visszahúzódva, ez adta a stabil hátteret. Elől gyakran akadozott a gépezet, Leo (csúcsforma időzítés előtt...) néha azért megvillant, Stubi pedig (mint később kiderült) még tartalékolt. Nehéz volt ellenük, leginkább csak Krueger óvónéni csoportja bírt velük. Ezúton szeretnék még köszönetet mondani Messinek, hogy a vb előtt még eljött hozzánk. Ha teheti, jöjjön gyakrabban, nagy élvezet ilyen szűk körben is a játéka. Bálint és Stubi pedig ne szomorkodjon, hogy Dénes idén nem számít rájuk, ez az év számára még a csapatépítés jegyében telik. Azt kérte tőlem, addig is tartsunk titeket formában.

University Hangover csoport: Major-Péntek-Vallus; jelük: sör-párna-index; óvónő: Sir Alex

A csapatra tagjaira jellemző (jó esetben vizsgák utáni) másnaposság elviselhető fázisba ért. Tamás mérnök úr péntek esti elhajlása vállalható mértékű volt, Mihail sikeresen tudta le utolsó idei vizsgáját is (Gratulálunk!!!), Bazsi pedig jó úton halad efelé (Szurkolunk!!!). Minket például rendszeresen elvertek (jó, ki nem?), de igazán nem állt össze a játékuk. A védelmüket könnyen zavarba lehetett hozni, még akár Mihállyal a kapujukban is. Voltak jó időszakuk, ez el is várható persze egy ilyen játékosállománytól, de érezni, friss még az utolsó hányás szaga vizsgaidőszak emléke.

Anoním pszichiátriai csoport: Flemming-Gál-Németh A.; jelük: kényszerzubbony-nyugtató-zsepi; óvónő: John McEnroe

Szegény Attila! Eljön hozzánk élete kihívása közepette egy kicsit kikapcsolódni, erre mi Bencével fainul gallyra vágjuk az estét. Attila megtett minden tőle telhetőt, ha mi magunk is hozzátettük volna a magunkét, akkor nem törte volna fel seggünket a pad. Bence lőtte az összes gólunkat (2) és volt még három döntetlen is. A heti tízesben kicsit köszörültünk a csorbán, de erről elég is ennyi. Meg kell említenem Szurkoló Nr.1.-et, aki  vitézül ülte végig a hosszú estét, de sajnos végig kellett néznie kedves férje ámokfutását is. Tehát:

A türhő troll esdekel

Ez én vagyok, és mindenek előtt szeretnék tőled Tamás, bocsánatot kérni! A labdáért folytatott küzdelem során elborult aggyal megpróbáltalak többször is felrúgni (hála Istennek, nem sikerült), ez nagyon nem volt szép. Nem tett velem senki ezen a pályán olyat, ami miatt viselkedhettem volna így, főleg te nem Tamás. Remélem nem vettem el a kedvedet attól, hogy ezután újra velünk játsz. Nehéz hetem volt, sok apróság vezetett a biztosíték leoldásáig, de ez sem mentség. Mindenki mástól is szeretnék bocsánatot kérni, akinek ez a kellemetlen incidens negatívan befolyásolta az estéjét. Ígérem, legközelebb nem leszek ilyen, vagy ha igen, hamarabb kimegyek a budiba ajtót csapkodni. Emiatt eltiltás jár nekem, ügyemet a fegyelmi bizottság még tárgyalja.

Tízes: Boda-Flemming-Gál-Németh vs. Bakos-Stubán-Péntek-Vallus 7-5

A végére maradt a jó tízes, ami elhozta az igazság pillanatát Attila és Stubi számára is. Attila lőtt egy bődületes kétkapufás gólt félpályáról, Stubi pedig élete formáját hozva úgy élt a pályán, mintha medencében lenne. Csapatát egymaga cipelte a vállán, lőtt egy mesterhármast és fejelt egy gólt, minden elismerést megérdemel. (Az ötödik gól Bazsié, szintén bomba, szintén a Mázsa térről.) A két csapat között Boda úr játéka jelentette a különbséget, tarthatatlan volt, mint mindig.

MVP:

Stubi a tízesben nyújtott felejthetetlen alakításért és a Boda-Gere páros, a fentebb részletezett okok miatt, immár sorozatban másodszor. (Nátuly úr most azért nem, mert bár a sérülése ellenére rúgott négy gólt, az ő esetében a maga által igen magasra tett mércéhez kell mérnünk.)

Play Of The Week:

Ritkán ilyen egyértelmű: Stubi fejese a hosszúba pattintva, Bazsi jobbról érkező beadásából. Bravó!

Ez volt június első szombat estéje. Elgurult, de meglett, peace tezsvíreim, peace.

A bajnokság időpontja módosul: július 10.-én lesz, az eredetileg meghirdetett harmadika helyett. (Függőknek: ez a bronzmeccs napja, persze ők ezt nyilván tudják)

Régen rögzített családi program miatt nem leszek július első hétvégéjén Magyarországon, ezt a kiírás közzétételekor alaposan benéztem, 'tschuldigung.

Remélem senki nem marad le emiatt. Abból a három emberből, aki eddig jelezte részvételi szándékát.

A háttér biztosított, az ötlet határozottan jó, tehát idén is szerét ejtjük: egy szép hosszú hétvégén körbeevezzük a Csepel-szigetet (mondjuk aug. 20 apropóján), lassú, tömött sorokban, hömpölyögve, illetve egy szép őszi hétvégén körbekerékpározzuk a Balatont.

Ezek után jelentkezések tömegét várjuk. (Hö, még szép...)

Járt a szája, járt a szája. Még kommentelni sem átallott. Hogy ez vagy az a csapat túl erős. Hogy azok nem lehetnek újra egy csapatban. Meg hogy ő nem akar az egyik választó lenni, mert abban ő nem jó. Nyeeenyeeenyeee.... A mostani draft (igen, nálunk szerényen így hívják a játszótéri választást...) után azonban kaján vigyor ült ki az arcára, és halkan annyit mondott: Ez így jó lesz. Aki nem találta volna ki (ő maga már biztos, és most egy elsőosztályos fiúcska szende pírjával az arcán fogalmazza következő kommentjét), Big T.-ről volt eddig szó. Csapata úgy robogott át a mezőnyön, mint részeg kamionos a birkanyájon, de az este emlékezetes marad sokminden más miatt is, ilyen pölö a legakrobatikusabb játékosunk visszatérése, az év zoknija, az eddigi legmagasabb létszám, a legtöbb női játszótárs, a rajongóknak Laczi hiánya, a kirívóan magas nézőszám (egy), vagy a drámai nagyjelenet a pipitér közepén (csak úgy repkedtek a tollak, hujj...). De térjünk vissza ahhoz a vigyorhoz, és hogy milyen hamvába holt igyekezettel próbáltuk letörölni aztat onnan.

X: Bakonyi-Kass-Nagy D.-Szabó-Vinkovits

Szóval ez az a bűnbanda, akik végig veretlenek maradtak, és akik soha többet nem lehetnek együtt. (hátha nekem is bejön a sírás..) Bemutatkozott az eddigi legkomolyabb profi múlttal rendelkező hölgy játékosunk, és ha már erre járt, alaposan oda is vágta a névjegyét. A ziccerek ültek, és a csapatra jellemző szigorú védekezés az ő posztján sem gyengült, sőt! Robi virtuóz betöréseket produkált és jól passzolt (!), Dávid ma inkább védekezésben és helyezkedésben jeleskedett, Big Toma és Bálint pedig ezúttal képességei szerint játszott. Big Boy végre dobott kintről, igaz csak egyet, de az bement, Bálint pedig uralta a légteret, nagy passzokat adott és tarthatatlan volt egy-az-egy ellen. Ez volt hát a kosárlabda hengerelvét ma este újraértelmező csapat, a kaján vigyor oka.

Y: Barcsai K.-Barcsai M.-Darai-Nika-Szvetnik

Darai úr (a továbbiakban Kis Goofy) jó ízléssel, jó szemmel válogatva szárnyai alá vette a tehetséges és nagyon lelkes tanulólányt, Zugló rémeit, Angyalföld kengyelfutóját és egész jó kis csapatot formált belőlük a tanfolyam során. Angélával jó lenni, mert bátran lehet rá számítani védekezésben és jól használja ki a labda birtokváltása körüli másodperceket, hogy aztán félpályán túl egyedül törjön kosárra, vagy szolgálja ki a felérkező társakat mesteri labdákkal. (Remélem az orra jól van, ezúton is elnézést kérek a rossz passzért.) A Barcsai fivérek most nem használták ki gyorsaságukat de távolról félelmetesen dobtak -főleg Miklós, és agilisen védekeztek, és az ugye mindennek az alapja. Toma úr későn jött, korán ment és eleve több sebből vérezve érkezett a helyszínre, így ma nem alkotott maradandót, de még így is képes volt ellenünk egyszerre négy emberen védekezni. Külön szót érdemel Goofy, aki korát meghazudtoló érettséggel képes egy csapatot irányítani, különböző pedagógiai feladatokat ellátni, emellett pedig olyan képességekkel és rugókkal rendelkezik, hogy annak még a jutjúbon is csodájára járnak. Ma is láttunk tőle nagyon szép dolgokat, hibátlan középtávoli tempózást, mennydörgő, vastapsot kiváltó blokkolásokat. Sőt, egyszer még a nyakamba is felült, de mivel a koreográfiába nem voltam beavatva, hamar bomlott a formáció. Jók voltak, szoros mérkőzéseket játszottak, váltakozó sikerrel.

Z: Bakos-Flemming-Nagy M.-Tóth A.-Tóth Sz.

Hát kérem, mi a mosoly (nem vigyor) csapata voltunk, egy nagy pulzáló peace jel, egy jóságos nagymama a kisonyokák zsúrján. Igyekeztünk nem zavarni senki játékát, nehogy esetleg sértődés legyen a dologból. Anna, csak Anna mutatta az utat, de mi nem bírtunk vele tartani. Vadmacskaként védekezett és fúriaként támadott, örjöngő harcot vívott a támadó lepattanókért ez a csöpp teremtés, mi meg csak mosolyogtunk, mosolyogtunk. Bálint sérült volt, én lassú és öreg, Máté és Szabi kicsit bizonytalan, de a mosoly töretlen ott ült az arcunkon (kinek-kinek a maga okáért), mintha virágot szedni mentünk volna a rétre. Bálint és a magam nevében, és biztosra veszem, Szabi és Máté helyett is mondhatom, semmiféle botanikai terméknek nem volt köze a mai teljesítményünkhöz, ez ma ennyi volt. Smile. A végén, amikor a mezőny közel fele mindenféle mondvacsinyált okokkal lelépett, a másik Nagy testvérrel kiegészülve megvertük a resztlit, de ez nem mérvadó, a derbi idején teccetek vóna villantani.

MVP Of The Week

Női: Kass kisasszony, aki egyúttal a hét újonca címet is kiérdemelte.

Hím: Darai és Vinkovits, mindketten tarthatatlanok voltak, egymást pedig gondosan elkerülték. Hja, ésszel él az ember.

The Fuszekli Of The Week

Nem hagyomány, hogy az öltözéket dijjazuk, de nem mehetünk el ezúttal a látottak mellett: Az este divatját egy döbbenetes Garfield (ha jól láttam, ha nem, bocs) nokni uralta, amihez nem érhetett fel a titok, sport és egyéb típusú gombafogók mezőnye. Sajnos nem tudtam élőszóban gratulálni, pedig kellett volna. Véletlenül sem akar ez bántó megjegyzés lenni, kúl dolognak tartom az akár kényszer szülte extravaganciát, és magam is be fogok szállni a versenybe. Győzike Fashion Contest Rulez!

Play Of The Week

Vinkovits Bálint egyik megmozdulása az, de sajnos nem emlékszem rá pontosan, csak hogy milyen fain volt. Meg is kérdeztem a mellettem ülő menyasszonyát (Gratulálunk ám!), egyben a legszigorúbb kritikust, Krisztinát, aki szintén eufórikus hangulatba került elismerően biccentett az akció láttán.

Reméljük, Krisztinát jövő héten újra mocorgóban köszönthetjük a pályán.

Heti szabályértelmezés:

A nagyjelenet láttán felmerült az igény a hiszti kosárlabdapályán szabály szerint való  definiálására és a szankciók ismertetésére. Ehhez újra fel kell idézni a kérdéses szituációt. Tehát Róbert birtokolta a labdát, elment Miki mellett, de fennakadt az összezáró zónán, és felvette két kezébe a labdát. Miki hátulról Robi két könyökét kezdte -mintegy varrógépként- böködni, ami után Robinál felforrt a víz, szembefordult Miklóssal egy kis csihi-puhit remélve. Szerencsére csak verbális inzultus kerekedé az ügyből, amibe Karcsi is bekapcsolódott, öccsét védendő. Robi felindultságában (de magát példásan kontrollálva!) néhány vaskosabb, elsősorban építőiparban használt szakkifejezést mormolt a bajsza alatt, majd elhagyta a játékteret. Az általam fellelt, vonatkozó paragrafus a következőként szól:

49. § Játékos által elkövetett technikai hiba

49.1    Meghatározás

          49.1.1    A játékos által elkövetett technikai hibák olyan játékos általi hibák, amelyek nem járnak az ellenfél játékosával történő testi érintkezéssel.

          49.1.2    Technikai hiba, ha a játékos figyelmen kívül hagyja a játékvezetők figyelmeztetéseit, vagy olyan taktikákat alkalmaz, mint:

·         Tiszteletlenül viselkedik a játékvezetőkkel, a komiszárral, az asztal hivatalos személyzetével, az ellenfelekkel, vagy megérinti őket.

·         Sértő módon beszél, gesztikulál, vagy hergeli a nézőket.

·         Hergeli az ellenfelet, vagy gátolja látásában azzal, hogy közel a szeméhez mozgatja a kezét.

·         Késlelteti a játékot azzal, hogy megakadályozza a bedobás azonnali végrehajtását.

·         Nem emeli fel megfelelően a kezét, amikor hibát ítéltek ellene, és erre a játékvezető felszólította.

·         Mezszámot cserél anélkül, hogy közölné a jegyzővel és a játékvezetővel.

·         Jogosulatlanul elhagyja a játékteret.

·         Úgy kapaszkodik meg a gyűrűn, hogy arra teljes súlyával ránehezedik.

·         Zsákolás közben a játékos:

-         Egy pillanatra és véletlenszerűen megfoghatja a gyűrűt.

-         Megkapaszkodhat a gyűrűn, ha a játékvezető megítélése szerint ezzel a saját vagy más játékos sérülését igyekszik megelőzni.

Tehát Miki faultolt, ez tiszta sor. A fair play alapon játszott kosár szabályai szerint ezt Robinak kellett volna bemondani. Ő azonban valami mást mondott be. Pofázásért tehát jár neki egy technikai, mint ahogy a Barcsai fivéreknek is. (Ezt nem másoltam ide, de technikai hibából összesen egy lehet, a második után automatikusan mehet zuhanyozni a delikvens.) Robi pedig elhagyta a játékteret is, tehát kimerített a harmadik pirossal kiemelt sorban foglaltakat is, ilyenkor a spori befúja a másodikat, tehát nem várja már vissza Durcit játszani. Szerencsére mi nem vagyunk ilyen szigorúak, Róbert pedig alapvetően egy úriember, aki miután elszívta aznapra rendelt 50. egészségügyi rudacskáját, beállt újra közénk.

Egy apró, de fontos megjegyzés: nem szeretjük az erőszakot, sem fizikai, sem verbális szinten, kérek mindenkit, tartsuk ezt távol a rendezvényeinktől. Nem volt eddig sem, és remélem nem is lesz ezután sem szükség arra, hogy bárkit kitiltsunk magunk közül, de ha átlépi valaki azt a bizonyos határvonalat, akkor ezt fogjuk tenni. Igaz ez rám is, mert én sem vagyok angyal (erről bővebben a következő fociposztban...), mindenkinek lehet rossz napja, hete, hónapja, ami kipattanhat a küzdelem hevében, de azt sosem a labdajáték hivatott levezetni, ez mentálisan inkább csak igénybe veszi az embert. (Erre ajánlom inkább a futást, gyúrást, ökölvívást for example) Tartsuk azt mindig szem előtt, hogy ide játszani=magunkat jól érezni jövünk, és általános esetben még mi is fizetünk érte. Köszönöm.

Sukár lenne egyébként, ha hamarosan a zöldel kiemelt rész megsértése miatt kellene valakit kibloggolnom.

Még egy fontos megjegyzés: csajok dobásait nem sapkázzuk (=blokkoljuk tovább egyenlő prakkeroljuk) le, parasztok! Mert nem egy dicsőséges tett. Persze, ha olyan szintű hölgyjátékos érkezik, aki ellen ez kihívás, ott nem érvényes az íratlan szabály. Azt mondjuk úgyis észrevesszük, mivel ő nyom le minket.

A csütörtöki viszontlátásig.

Hajrá Celtics!

Ha kedd délelőtt egy szép kapualj láttán azon gondolkozol, külsővel vagy belsővel tekernéd-e rá; ha a buszhoz futó férfiban a szélen elszökő társat látod; ha szerinted is kevés a labda a dechatlonban; ha számodra egy betonkeverő szája csak a kihívást jelenti, ha római kettest olvasol valahol, és az alagsor jut eszedbe; ha pedig valaki halló-t mond neked a telefonba, és a tekinteted egy pillanatra a távolba réved, akkor te vagy nagyon szerettél volna ott lenni velünk múlt szombaton, vagy naggyon ott voltál. Akármelyik csoporthoz is tartozol, neked szólnak az alábbi sorok.

Jófodbalistákhoz illőn pont tizenegyen voltunk. A három csapat közül az egyik egy jó iparos, a második egy mosolygós hentes-mészáros, a harmadik pedig egy igazi Bucó-Szetti-Tacsi formáció volt. Sajnos a hosszúra nyúlt munkahét miatt nem voltam végig jelen, így a beszámoló nagy része szemtanúk elbeszélései alapján áll össze.

A CÉH: Bagyula-Stubán-Vallus-(Bakos)

Erősek hátul (Mihail), stabilak a védelemben és elől, átlövéseikkel pedig mindig készek meglepetést szerezni (Bagyusz, Stubi). A leglelkesebb szurkolónk pedig őértük szorított. (Szerintem felindultságában többször be is szaladt a pályára... ahol mi persze mindig nagy szeretettel fogadjuk ifjabb Bagyuszt.) Ez nem az ő napjuk volt.

A vágóhíd: Gere-Boda-Tóth

Mint említettem, nem lehettem ott az elején, így azt sem tudom, hogyan engedték a tisztelt jelenlévők, hogy ez a csapat összeálljon. Figyelmetlenségükért súlyos árat fizettek: egymás számára tartották melegen a kispadot és Robiék izomzatát.(És tartották oda szép fehér bundájukat, hogy a böllérkések megtisztuljanak az előző áldozat vérétől.) Hogy Robit meg lehessen fogni, rossz napja kell legyen. Hogy Csabi következő mozdulatára fel lehessen készülni, ahhoz ... (áh, mivel ez lehetetlen, ide nem jön hasonlat). És hogy Gere Müller ne szántsa fel a pályát és ne támadjon tanárian, ahhoz erősen másnaposan kell érkezzen.... Hát jó napjuk volt, és nem ittak előző este, Csepel Robbenje pedig élete formáját hozta.

Nem fényezem tovább őket, ezennel (közéjük hajítom) átnyújtom az MVP trófeát, osszák szét maguk között, valamint a Play Of The Week is az ő egyik, mesterien sikerült támadása lesz, csak mondják majd el részletesen. Kommentben is jó lesz, ápdételni fogom.

Bucó-Szetti-Tacsi: Gál-Major-Nika-(Flemming)

Itt megtette hatását az alkohol. Hiába a három zseniális kezdőjátékos, nem volt csapategység. Lehetnénk ez alapján reál madrid is, de ezt tán még valaki zokon venné. A végére összeállt, mint a mesében, mentünk egy hetest, jó érzés volt. Aztán a

Tízes (Vallus-Stubán-Bakos-Tóth vs. Nika-Gál-Flemming-Boda) 10-4

során kijött a sok padon ülés és Boda úr szerződtetésének minden előnye. Ez is jó érzés volt.

A zuhanyozás meg mégjobb.

Felfokozott médiaérdeklődés, szokatlanul magas nézőszám, három csapat, kilenc labda, tizenhárom játékos, kiegyenlített mezőny, parádés újoncok, neves hiányzók, érthetetlenül nyomott légkör, látens agresszió, és má' megint a Laczi. Címszavakban ennyi, lássuk gyorsan a részleteket:

A. csapat: Bakos B.-Jáger A.-Nika T.-Tóth A., (szigorúan névsor szerint)

A tarthatatlan, a szétválaszthatatlan, a megkülönböztethetetlen Bakos-Nika ikerpár ezúttal ismét nívós játszótársakat kapott a hétről-hétre egyre jobb formába lendülő Anna és a minden poszton bevethető András személyében. Eleinte úgy tűnt, az Ikreknek egyáltalán nem áll szándékukban a múlt héten megszerzett trónról lekászálódni. Anna bedobta, amit be kell dobni, András és Bálint nagy fantáziával játszva szőtték a támadásokat, Toma pedig MVP formát hozott az első meccseken. Aztán beleszürkültek a mezőnybe, a végére pedig teljesen szétestek. Talán azért, mert a sportban az igazi üzlet a sportfogadás, esetleg mert művészi lelkük visszahúzódó rózsabimbóként viselte a pályán metszőollóként megjelenő kőkemény ghettoballer stílust, netán mert egy terápiás beszélgetés keretében megállapították, mindannyiuknak szar napja volt, hogy is mernek ők itten villogni... Persze a másik két csapat is mindent megtett, hogy ne nekik legyen jó. (Azért a lóvéból, ha maradt...)

B. csapat: Antal M.- Barcsai K.- Barcsai M.-Flemming O.-Szabó B.T.

Kerülvén a kliséket azt mondhatnánk: minden jó, ahh, a vége jó. Két újonc, két Miklós, két szenvedélyes, de fegyelmezett ultra (a feleségem és a fiam, ollé, ollé, ollé, tessenek sűrűbben jegyet venni), a végén két siker. A lelkes újoncainknak és az alacsonyabb csapatszerkezetnek köszönhetően a mezőny leggyorsabb csapata voltunk, ezt az előnyt azonban csak a végére sikerült stabilan sikerré alakítani. A fél Budapestet gyermekkoruk óta rettegésben tartó Barcsai fivérek most először léptek nálunk együtt pályára, és itt is igazolták hírnevüket. Bátran törtek be a palánk alá, középtávolról pontosan céloztak és nagyszerű passzokat osztottak az alapvonal mentén. A Műegyetem leggyorsabb doktorandusza, Antal úr jól alkalmazkodott a mezőnyhöz (nem lehet nagy különbség számára az erdő és mi védelmeink között), önzetlenül passzolt, a befejezéseket viszont néha merő jóindulatból elkapkodta (hiszen igazán nem szép dolog egy épphogy csak észlelési fázisban lévő ellenfélről mindannyiszor kosarat dobni). Big T.-vel (aki Bostonban csak Green T. lenne, és palackoznák) mindig jó lenni, jól dob, harcol a lepattanóért és forintos labdákat hord magával, nagy mennyiségben. (Ezúton azért megerősíteném a múlt heti üzenetemet: akinek ilyen vaj csuklója és epedarugókon rezgő ujjai vannak, az dobjon többet kintről!) A védekezésünk végig agilis volt, sosem játszottunk alárendelt szerepet. Egyszer szaladtunk bele csúnyán a késbe (c. csapat ellen), azt viszont a bírókra és az elkapkodott támadásokra vezetnénk vissza. A végén viszont mindkét csapatot megvertük, beérett a sokéves munka gyümölcse.

C. csapat: Bakonyi R.-Christoph Á.-Tánczos L.-Vinkovits B.

Nehezen lendültek bele, de akkor nagyon. Két meccsen összesen 3 kosarat kaptak, és alig 8 percet voltak pályán. De legyen szó a vereségeikről az egész estéről: előre megfontolt szándékkal második hullámként érkeztek a helyszínre, ahol is kénytelenek voltak nagy duzzogva egy csapattá alakulni, lévén a pontosan érkezők már kialakították a maguk csapatait. A csapat újonca Ádám volt, ez azonban egy pillanatig sem látszott rajta. Bátran tört kosárra, és megtalálta a helyét minden játékfázisban. Körülötte egy olyan támadó gépezet működött, aminek nem igazán volt gyenge pontja. Bár Robitól most nem láttuk a "Kérdezd meg, mennyi az idő!" és a "Van nálam bőven labda, egyet beteszek a puttonyba" cselt, közelről-távolról halálbiztos volt és szívesen vállalta a test-test elleni küzdelmet. (Szabályértelmezésünket neki, és a rovat állandó olvasójának, Tomának ajánlom különös figyelmébe.) Laczi és Bálint pedig szépen egymásra, aztán a ritmusukra találtak, és a fejezet bevezetőjében említett két meccsen habosra is verték csapatukkal a mezőnyt. A kispadon azonnal megfogalmazódott a verdikt: ezeket azonnal felnégyelni! Végére jóllakottá vált a kis Real Madrid, szerencsére.

Heti szabály: bottal akasztás belemenés

A streetball-t a fair play szellemében játszák, mi pedig a streetball szellemében játszunk. Az mondja tehát a faultot, aki ellen elkövették. Van viszont olyan helyzet, amikor a támadó és a védő egyszerre kiált faultot. Ezt próbálnánk most tisztázni, nem lesz könnyű. Kérek mindenkit, aki idáig eljutott, rágja át magát a most következő száraz szabályismertetésen, hiszem, hogy ettől javulni fog a játékunk minősége.

A szabálykönyv szerint a belemenés meghatározása a következő:

44.1.3. Belemenés az olyan személyi érintkezés, labdával vagy labda nélkül, amikor a játékos az ellenfél játékos felsőtestének nekimegy vagy azt meglöki.

Ez így túl általános, tanfolyamra való. Minket igazából az érdekel, miként lesz faultoló a támadó játékos, mikor védekezett szabályosan a védő? Tehát:

44.5. Szabályos védőhelyzet

          44.5.1    A védekező játékos akkor foglalt el egy kiinduló szabályos védőhelyzetet, ha:

·         Szemben van ellenfelével, és

·         Mindkét lába a talajon van.

          44.5.2    A szabályos védőhelyzet kiterjed a játékos fölötti légtérre (hengerre) a talajtól a mennyezetig. Felemelheti karjait és kezeit a feje fölé vagy függőlegesen felugorhat, de felemelt kezeit a képzeletbeli hengeren belül, függőlegesen kell tartania.

Múltkor is előkerült, most akkor tisztázzuk, mit jelent a henger? (Nem Laczi, nem titeket...)

Íme:

44.3. Henger alapelv

          A henger alapelv (13. ábra) azt a képzeletbeli hengeren belüli teret jelenti, amelyet a játékos foglal el a talajon. A henger magában foglalja a játékos felett lévő teret, és a következők határolják:

·         Elölről a tenyerek,

·         Hátul a fenék, és

·         Oldalról a karok és a lábak külső széle.

          A kezeket és a karokat a felsőtest előtt legfeljebb a lábak vonaláig lehet kinyújtani könyöknél behajlítva úgy, hogy az alkarok és a kezek felemelt helyzetben vannak. A lábak közötti távolságnak a játékos magasságával arányosnak kell lenni.

És akkor, ha ez is megvan, árnyaljuk egy picit a képet:

44.6    Védekezés a labdát birtokló játékos ellen

          44.6.2    A labdás játékosnak számítania kell arra, hogy védekeznek ellene, és késznek kell lennie a megállásra vagy az irányváltoztatásra, amint ellenfele egy kiinduló szabályos védőhelyzetet vesz föl vele szemben még akkor is, ha ez a másodperc tört része alatt történik.

          44.6.3    A védekező (védő) játékosnak úgy kell elfoglalnia kiinduló szabályos védőhelyzetét, hogy ne okozzon testi érintkezést helyzete elfoglalása előtt.

          44.6.4    Ha egyszer a védőjátékos már elfoglalta kiinduló szabályos védőhelyzetét mozoghat, hogy folyamatosan védekezzen, de nem teheti ki a karját, vállát, csípőjét vagy lábát, és nem okozhat olyan érintkezést, ami megakadályozza, hogy a labdát vezető játékos elhaladjon mellette.

          44.6.5    Az „akadályozás/belemenés – labdás játékos” helyzet megítélésekor a játékvezetőnek a következő alapelveket kell alkalmazni:

·         A védőjátékosnak el kell foglalnia egy kiinduló szabályos védőhelyzetet szemben a labdás játékossal, mindkét lábával a talajon állva.

·         A védőjátékos ebben a helyzetben maradhat, függőlegesen felugorhat, illetve oldalra vagy hátrafelé mozoghat, hogy megtartsa szabályos védekező helyzetét.

·         Amikor mozog, szabályos kiinduló védőhelyzetének megtartása érdekében pillanatokra felemelheti egyik vagy mindkét lábát a talajról, de csak akkor, ha ez a mozgás oldalra vagy hátrafelé történik, és nem a labdás játékos felé.

·         Az érintkezésnek a felsőtesten kell bekövetkezni, amely esetben a védőjátékost úgy kell tekinteni, mint aki először ért az ütközés helyére.

·         A szabályos védőhelyzet elfoglalása után a védőjátékos a hengerén belül elfordulhat, hogy csökkentse az ütközés erejét, illetve elkerülje a sérülést.

                           A fenti esetben a hibát úgy kell tekinteni, hogy a labdás játékos okozta.

Ez az általános szabály, egyértelmű fogalmazás, nincs mit hozzáfűzni. Remélem ez segít tisztázni a félreértéseket, és főleg hogy jövőhéten nem a levegőben elkövetett szabálytalanságokkal kell valamilyen apropóból foglalkoznunk...

MVP:

Szerintem most nem volt egyértelműen kiemelkedő teljesítmény. Megosztani három legény között lehetne (Nika-Tánczos-Vinkovits), a női cím pedig Annáé.

Play Of The Week:

(Nem én találtam ki, a kispadról hangzott el.) Big T. szedi a támadólepattanót, no look pass to Flemming, aki jobb oldalon lent egy hát mögötti átadással Barcsai K. budapesti lakost hozza helyzetbe, ő pedig nem hibázik ziccerben.

Rookie Of The Week:

Bár mindhárman kiválóan helytálltak, én Barcsai Károlyt jelölöm erre az igen becses címre. Azt mondta, iskolás kora óta nem kosarazott ilyen jót.Az ilyen mondatoktól én teljesen ellágyulok. (Meg a kis tömött fehér borítékoktól. Khmm.)

Már csak hármat kell aludni.

Ja, és megfázásra kifejezetten jó a sport.

Tudom én (mert olvastam), hogy ezek nemzetük számára ikonszerű csapatok, meg ők a legjobban felkészült edzők, meg huszonkettő labdával anyanyelvi szinten bánó gladiátor, meg igazi fodbalünnep, meg magas színvonal a pályán, de kilencven perc alatt összesen nem sikerült annyiszor kapura lőniük, mint amennyit én dekázni tudok (a pontos szám említése nélkül kérem, higyjék el nékem, az tényleg nem sok). Az UEFA realitásérzékét dícséri, hogy ugyan most először szombatra tették a döntőt, de igen szerényen csak akkor merték pályára küldeni a celebválogatottakat, amikor a valódi játék (és a valódi zuhanyozás) már véget ért.

Az igazságtalanul ekézett sportvállalkozóktól és szurkolóiktól ezúton gyorsan elnézést kérek és teszem is a dolgom: Tehát nálunk tizennégy játékos öt csapatban, igazi egyeduralkodó nélkül, sok szép egyéni megoldás, újoncavatás, fair play, dusdász, erről van itt szó.

A csapatok:

• Bakos-Péntek-Tóth

Ahol Robi és két kiváló gömbérzékű vizipólós játszik, az a csapat képes lehet olyan dominanciát kialakítani, hogy gyakorlatilag ők döntsék el, mikor ülnek le kicsit pihenni, meg frissítő italokat inni, de ez valamiért ma nem jött össze. Rettenetesen kezdtek, a mindenkori kispad egy szívvel szorított azért, nehogy Robinak elmenjen a kedve, aztán ő is azzal együtt. Magyarázatot persze van, Bálint sérülten játszik hetek óta, Bazsi nem találta múlt heti MVP formáját, a kontrajátékot nagy üggyel-bajjal sorra hatástalanították az elenfelek, de igazából a ma különösen egy húron pendülő kispad kánonban ismételt kérdése az volt: Mit keres Robi a kapuban? Miután változtattak a felálláson, már senki nem törölte fel velük a termet, többször megvillantották azt, amiért állandó szurkolóseregük (puszi és köszönjük Adrienn!) elzarándokolt a Műegyetemre.

• Bagyula-Boda-Nika

Ha nem tudnánk, mennyire szent életű fiúkról van szó, azt mondanám, ez egy igazi kocsma-trió. Bár ismerjük őket jól, igazából senki sincs fogalma, mire számíthat tőlük. Bagyusz meglőtte a maga átlövés-góljait, Csabi megőrizte legendás kiszámíthatatlanságát, Toma takaréklángon csak másfélszer volt gyorsabb a mezőnynél, ezzel a jó ízlés határáig nyerték magukat, így mi is jó szívvel gondolunk rájuk. (Bezzeg a múlt héten (egy helyen módosított felállással) valódi kólaital járt az őket kb húsz győzelem után megfékező csapatnak.) Szemünk rajtuk, ha továbbra is így kartelezgetnének, szétültetjük őket.

• Bódi-Flemming-Gál

Egy jó kapus, egy stabil védekezés és egy született labdazsonglőr. Ez elég volt, hogy az első öt meccsünket megnyerjük (Bence zsinórban négy gólt lőtt ezalatt), aztán nem találtuk a ritmust, a következő hat meccsen összesen nem töltöttünk egy percet a pályán és (szerintem ez rekord) mind a hat gól kötény volt. Icu, a régi harcostárs az utóbbi időben ritkán jött, talán ezért nem ültek legendás bombái, de jól bírta és a rút sorozatunk után újra stabilan védett, Bence végig pozitív maradt, én pedig legalább nem tömtem az ellenfelet labdákkal. Érzésre jó volt, néha nagyon szépen járattuk a labdát.

• Kovács-Major-Vallus

Itt történt az újoncavatás, Kovács Attila személyében, aki egy percig sem játszott megszeppenten, a furcsa terem viszonyaihoz nagyon hamar alkalmazkodott, az este második felében sok gólt lőtt. A védekezést eleinte talán túl komolyan vette, de miután egy lokális feszültségmaximum levezetéseképpen telefonszámot cserélt összepacsizott Bálinttal, minden a helyére került. Reméljük, jól érezte magát és tiszteletét teszi ezután is nálunk. Major úr és Vallus úr teljesítménye a tőlük elvárható szinten mozgott, egyéni villanásaik meccsek sorát döntötte el. Különösen Mihail ritmusváltásai voltak szembeszökőek, lenne bajunk, ha többször csinálná. Szerencsére a védekezésük nem állt össze teljesen, és Mihály sem húzta le rendesen a redőnyt, így nem rontották el a többiek estéjét.

• Gere-Vinkovits- 1 fő segédmunkás

A délutános műszak csapata ez, bármilyen felállásra kiegészülve mocsok stabil védekezéssel és kombinatív, kiszámíthatatlan támadójátékkal. Gere Müller tanár úr visszafogott, de jól kontrollált órát tartott, gondolom július elejére tartogatja velős mondanivalóját, Bálint nagyon veszélyesen játszott szélről (nekem rögtön egy bőrgólt lőtt, mintegy köszönésképpen, neked is szevasz, innen). Ők is stabil középcsapat lettek a többiekkel együtt, de egy rendes májusi záporhoz méltóan, amilyen hirtelen érkeztek, olyan hirtelen távoztak is. Ejnye.

Heti Tízes

Boda-Flemming-Gál-Nika vs. Bakos-Major-Péntek-Vallus 10:8

Szoros meccs, nagy küzdelem, kevés futás. Bálint kiesésével szinte az egész meccset csere nélkül játszotta le az ellenfél. Mivel mi egy kicsit mozgékonyabbak voltunk, sikerült kicsikarni a győzelmet. Ami miatt ez a meccs emlékezetes marad, az a:

Play Of The Week

Major közelről leadott lövését védte Flemming, a labda a pálya bal sarkába gurult, itt Nika gyűjtötte be a játékszert, Gál eközben az ellenfél térfelének túloldalán hangos halózásokkal hívta fel magára a figyelmet. Kapta is a tért ölelő átadást, amit levétel nélkül, a kapunak háttal állva külsővel továbbított kapura. A kapuból hiába rontott ki Vallus, a labda elszállt mellette, egyenesen a felső lécnek. Nem lett sajnos gól, de a tömeg így is perceken át felállva tapsolt.

Csak így tovább, Uraim!

Úgy lesz ez, hogy minden héten összefoglaló születik a sportvilág legfontosabb heti eseményeiről, elfogulatlanul, a magas igényszint miatt kizárólag annak középpontjára, a Műegyetem II. tornatermére összpontosítva.

A csütörtök esti körmérkőzésen tizenkettő vérben forgó szemű, végletesen aljas, jól felkészült, végtelenül sportszerű játékos vett részt. Láttunk három teljesen különböző felfogásban játszó csapatot, sok szép megoldást, parázs ütközeteket. Az egyik csapat eszközökben nem válogatva, az egyéni képességek tökéletes kihasználásával tört sikerre, a második szintén az egyéni akciókra építve próbált nyerni, a harmadik fegyelmezett védekezésében és kombinatív, sokpasszos támadójátékában bízva tudott bárkit alulmúlni pontszerzésben. Míg az első mindvégig megőrizte veretlenségét, addig az utóbb említett kettő egymással marakodott a lerágott csontokért. A balladai homály ezennel véget ér, nézzük a részleteket.

1. Csapat

Tánczos L.-Bakos B.-Nika T.-Barcsai M.

Na, ők a gátlástalanok veretlenek. Már a draft során látszott, ellenük senkinek nem lesz könnyű. Játékosaik képességeiket és ziccereik nagy részét (ezen a szinten ez meghatározó faktor) jól használták ki. Tánczos Laczi akut bokasérülése ellenére csillogtatta all-round tehetségét, blokkolt, szerelt, passzolt és bárhonnan pontot szerzett. Toma a tőle megszokott módon védekezett egyszerre négy emberen, vagy szerzett szempillantás alatt félpályás előnyt, amit legtöbbször ki is használt. (Egy apró megjegyzés: a tettes futva érkezett a helyszínre, és így is távozott onnan. Tudva, hogy a lakhelye és a szentély közötti távolság ca. 8 km, azt mondhatjuk, nem semmi a csávó. Ugyanakkor kérdezem én: há, megbuggyantál te, dicsak?) Bálint nagy játékintelligenciáját, bámulatos labdaérzékét csillogtatta, sőt, a győzelemért metamorfózisra is képes volt, egy-egy támadás erejéig Toma-módon, emberi szem számára nehezen követhetően vezetett egyszemélyes coast to coast akciót, sikeresen. Miki meglepetés letaglózó erejével ható távoli bombákkal keserítette az ellenfelek életét, és felállt védelem ellen folyamatosan jól helyezkedve jelentett állandó -de nem elég sokszor igénybe vett- opciót a társai számára.

Szóval így áltak ők össze, mint a keletlen tészta, és néha egészen pofátlan módon járatták a kosár alatt a labdát. Most nyilván gondolhatják, a bab is hús.

2. Csapat

Szabó Big T.-Jager A.-Tóth Sz.-Tóth A.

Big Tamás válogatott jó szemmel a magas és mozgékony Andrást és az összeszokott Tóth házaspárt rendelve maga mellé. Egyéni képességeket tekintve nagyon erős csapat ez, valamiért mégsem tudtak folyamatosan az elvárásoknak megfelelően játszani. Big T. elsősorban betörésekkel operált, ez stabil alap volt a csapat számára, de tud ő ennél többet is. András -akit eddig nem ismertünk- szintén all-round spíler, jól dobott kintről és a palánk alatt sem volt bizonytalan, mégis, ha nem a képzeletbeli hárompontos vonalon töltötte volna a támadóidő nagy részét, több babér termett volna nekik, bizonyosan. Anna és Szabolcs közelről és középtávolról jelentettek folyamatos veszélyt, ha a gyorsaságukat jobban ki fogják használni, lesz itten kérem haddelhadd.

Sosem tudhatta az ember, mire számítson tőlük, ez volt a legnagyobb erejük. Ha kicsivel hosszabb csapatértekezletet tartanak, nehéz lett volna megállítani őket.

3. Csapat

Vinkovits B.-Flemming O.-Nika Zs.-Szvetnik A.

Nyernünk kellett volna, mindenki ellen, könnyedén. Mindenkit szoros meccset játszottunk, ketteskééket néha el is agyabugyáltuk, de valahogy nem állt össze. Szerintem a bírók...

Bálint jó volt, senki nem tudott rajta védekezni, ő viszont hatékonyan védekezett. Zsolt kiváló formáját hozta, a copfjában rejlő mágikus erő forrását azóta is nagy erőkkel kutatják nemzetközi és filiszteus tudóscsoportok. Angéla bedobott mindent közelről, remekül helyezkedett és szigorúan őrizte a rábízott támadókat. Magamról nehéz objektíven véleményt formálni, érzésre ugyanannyi jó megmozdulásom volt, mint ahány labdát odaajándékoztam szabadon választott ellenérdekelt játékosnak.

Mondom, szerintem a bírók.

Heti szabályértelmezés (MKOSZ szerint, ne tessék vitatni):

Tehát:

43. § Érintkezés

43.1    Meghatározás

          43.1.1    A kosárlabdában, amelyben 10 játékos korlátozott területen nagy sebességgel mozog, a testi érintkezéseket nem lehet elkerülni.

Ámde, ugyanakkor:

44. § Személyi hiba

44.1    Meghatározás

          44.1.1    A személyi hiba a játékos által elkövetett olyan hiba, amely egy ellenfél játékossal való szabálytalan érintkezés következménye, függetlenül attól, hogy a labda élő vagy holt.

                     A játékos nem foghatja, akadályozhatja, lökheti, gáncsolhatja ellenfelét, nem mehet ellenfelének, és nem korlátozhatja ellenfele haladását kinyújtott kézzel, karral, könyökkel, vállal, csípővel, térddel vagy lábbal, sem a testének természetellenes (a hengeren kívüli) helyzetbe hozásával, és nem kezdeményezhet semmiféle durva vagy erőszakos játékot.

Tudom, tudom. Nem is voltunk tizen. De azért csak oda lyukadunk ki, hogy a kosárlabda alapvetően testi érintkezés nélküli labdajáték.

Meg bírók sem voltak. Akkor vegyük a játékvezető nélküli, fair playre alapuló streetball szabályzatot, tizenegyedik pont, hogyaszongya:

A szabálytalanságot az közli, aki ellen elkövetik, azonban a sportszerűség itt is fontos...! Ha a faultolt játékos érvényes kosarat ér el, úgy nem jár a szabálytalanságért újabb büntetődobás. Dobás közbeni faultért, ha nem születik belőle pont, mindig büntető jár, attól függően 1 vagy 2, hogy hány pontot ért volna a dobás.

(Mi nem szoktunk büntetőt dobálni, mert az csak lopja a drága időt, de megvan annak is a varázsa. Majd beszélünk róla.)

Szóval akinek nem inge, annak nyugi, de páran mehetünk öltözni.

MVP (Most Valuable Player):

Tánczos Úr

Meri valaki vitatni? Na ugye?

Play Of The Week:

1. vs 3.

Nika, Bakos és Tánczos a labda útja felállt védelem ellen, büntető területen belül. Alapvonali bedobást Toma  Flemming lába között juttatja a középen érkező Bálintnak, aki egy finom érintés után egyből a jobb oldalon érkező Lacinknak továbbítja a labdát, aki köszöni és értékesíti a ziccert. (Hát mink pirultunk is rendesen, keccsókolom.)

Utolsó eseményként még játszottunk egy tényleg, de komolyan tök utolsó speedet, amit legtöbbször Big T. nyert meg.

See you next week!

2010 július 3.-án szombaton a Műegyetem K épületének II. számú tornatermében 14:00 órai kezdettel megrendezésre kerül a negyedik Teremurak bajnokság.

Az egyéni részvételi szándék jelzését várom, de lehet jelentkezni előre összeállított (3-4 fős) csapatokkal (meg előre kifundált taktikával... hehe) is. Dúsítaná az élményt, ha egykoron rendszeres résztvevő, egy ideje pedig sajnálatosan, de igazoltan hiányzó játékosok és csapatok is részt tudnának venni az ünnepen. Gondolok itt például a félelmetes Pasarét, a majdnem verhetetlen Takács fivérek, a firkás, de nevükhöz méltatlanul sovány és józan Bácsi Sándor Emlékzenekar, és a szemtelenül fiatal Rákóczi-öregdiák csapataira, a tékozló angliai légióra (ez maga lenne a csoda), kajakos öregfiúkra, vagy a híres Második Zwei brigantijaira bármilyen felállásban, és ismétlem, bárkire, aki szabaddá tudja tenni július első szombatjának délutánját, hogy újra velünk játszon.

A lebonyolítási rend a megszokottak szerint alakul, oda- visszavágós alapszakasz, majd egyenes kieséses rájátszás.

Újra csináltatunk mezt, vásárolunk frissítő és élénkítő szereket, szól majd a zene, és meg lehet tekinteni a labdarúgó világbajnokság harmadik negyeddöntőjét négy órai kezdettel (lehet ez pölö ARG-GB is, ez esetben ehhez igazítanánk a programot).

Az egyéni részvételi nettó költség várhatóan 5.000 Ft körül lesz (2.000 a mez, 2.000 a felirat, 1.000 a táp), ehhez jöhetnek még repiköltségek (néhány üveg Tokaji (...), egyéb rendezési költség, illetve a nyeremények az összes résztvevő között igazságosan elosztva, kb még 1.000 Ft. Remélem ez nem riaszt el senkit, ezen nem múlhat a boldogság.

Várom tehát a jelentkezéseket. Aztán ha ezt elúntam, elkezdek telefonálgatni.

Április 24.-én sikeresen elvégeztük szeretett tornatermünk részleges felújításából ránk jutó részt. Két ács kollégám, Fauzer József és Porcellán Csaba segített a munkában (illetve igazából mi segítettünk nekik...), nélkülük az az este valóban nem jöhetett volna létre.

Álljon itt önkénteseink névsora is, szigorúan érkezési sorrendben (apróbb, néhány perces eltérésekért felelősséget nem vállalok, de kábé így volt): Bakos Bálint, Stubán Balázs, Tóth Róbert, Nika Tamás, Galla Attila, Torma Károly, Vinkovits Bálint, Nátuly Csaba, Boda Csaba, Bagyula János, Péntek Balázs, Major Tamás, Gere Gábor.

Hálás köszönet nekik, nagy jutalmuk lészen.

Köszönöm mindenki másnak, aki jelezte segítői szándékát, akár az első januári kidobolás óta többször is, de aki számára ez az időpont mégsem volt megfelelő.

Félreértés pedig ne essék, kicsit sem neheztelünk azokra, akik ebben nem vettek részt, éppen a szükséges és elégséges létszám állt így rendelkezésre a munka elvégzéséhez. Jöjjenetek ezután is bátran játszani.

Talán nem ez volt az utolsó ilyen jellegű akciónk, de ez még képlékeny téma, nem érdemes most több szót vesztegetni rá.

Szevasztok Teremurak, szevasztok Magyarok!

Blogot indítunk.

Hasznos, ha van egy felület, ahol elérhető a lesz folyó ügyeinkkel kapcsolatos összes információ, és ahol közzé tehető minden építő javaslat rendezvényeink sikere és további hosszantartó működésünk érdekében.

Fontos, hogy van egy fórum, ahol beszélhetünk a pályán történtekről, azért hogy a szép emlék a saját kicsi legendánkká nemesüljön, és azért is, mert a kellemetlenség, a tusakodás hevének meggondolatlansága nem maradhat kibeszéletlen, megbánás és megbocsátás nélkül.

Érdekes lehet, hogy aki szeretné másokkal megosztani a játék, a mozgás öröme által indukált gondolatait, az itt majd büntetlenül megteheti. Tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Azért használtam a bevezető mondatban többesszámot, mert néhány betűmániás sporttársat hamarosan társszerzőként fogunk itt köszönteni.

Nem utolsó sorban pedig örömteli, hogy itt elmondhatom, mennyire hálás vagyok a Jóistennek, amiért segített létrehozni és segít működtetni ezt a -minek is nevezzem- sportközösséget, és hogy itt megköszönhetem nektek is, kedves Teremurak a részvételeteket, a hozzáállásotokat, az esetenkénti áldozatvállalásotokat, amilyekkel értelmet adtok közösségünk létezésének.

Tehát ezután itt is leszünk, tessenek rendszeresen idelátogatni.

Isten áldását kérve mindannyiunkra, tovább sportsikereket remélve

Olivér