Tudom én (mert olvastam), hogy ezek nemzetük számára ikonszerű csapatok, meg ők a legjobban felkészült edzők, meg huszonkettő labdával anyanyelvi szinten bánó gladiátor, meg igazi fodbalünnep, meg magas színvonal a pályán, de kilencven perc alatt összesen nem sikerült annyiszor kapura lőniük, mint amennyit én dekázni tudok (a pontos szám említése nélkül kérem, higyjék el nékem, az tényleg nem sok). Az UEFA realitásérzékét dícséri, hogy ugyan most először szombatra tették a döntőt, de igen szerényen csak akkor merték pályára küldeni a celebválogatottakat, amikor a valódi játék (és a valódi zuhanyozás) már véget ért.

Az igazságtalanul ekézett sportvállalkozóktól és szurkolóiktól ezúton gyorsan elnézést kérek és teszem is a dolgom: Tehát nálunk tizennégy játékos öt csapatban, igazi egyeduralkodó nélkül, sok szép egyéni megoldás, újoncavatás, fair play, dusdász, erről van itt szó.

A csapatok:

• Bakos-Péntek-Tóth

Ahol Robi és két kiváló gömbérzékű vizipólós játszik, az a csapat képes lehet olyan dominanciát kialakítani, hogy gyakorlatilag ők döntsék el, mikor ülnek le kicsit pihenni, meg frissítő italokat inni, de ez valamiért ma nem jött össze. Rettenetesen kezdtek, a mindenkori kispad egy szívvel szorított azért, nehogy Robinak elmenjen a kedve, aztán ő is azzal együtt. Magyarázatot persze van, Bálint sérülten játszik hetek óta, Bazsi nem találta múlt heti MVP formáját, a kontrajátékot nagy üggyel-bajjal sorra hatástalanították az elenfelek, de igazából a ma különösen egy húron pendülő kispad kánonban ismételt kérdése az volt: Mit keres Robi a kapuban? Miután változtattak a felálláson, már senki nem törölte fel velük a termet, többször megvillantották azt, amiért állandó szurkolóseregük (puszi és köszönjük Adrienn!) elzarándokolt a Műegyetemre.

• Bagyula-Boda-Nika

Ha nem tudnánk, mennyire szent életű fiúkról van szó, azt mondanám, ez egy igazi kocsma-trió. Bár ismerjük őket jól, igazából senki sincs fogalma, mire számíthat tőlük. Bagyusz meglőtte a maga átlövés-góljait, Csabi megőrizte legendás kiszámíthatatlanságát, Toma takaréklángon csak másfélszer volt gyorsabb a mezőnynél, ezzel a jó ízlés határáig nyerték magukat, így mi is jó szívvel gondolunk rájuk. (Bezzeg a múlt héten (egy helyen módosított felállással) valódi kólaital járt az őket kb húsz győzelem után megfékező csapatnak.) Szemünk rajtuk, ha továbbra is így kartelezgetnének, szétültetjük őket.

• Bódi-Flemming-Gál

Egy jó kapus, egy stabil védekezés és egy született labdazsonglőr. Ez elég volt, hogy az első öt meccsünket megnyerjük (Bence zsinórban négy gólt lőtt ezalatt), aztán nem találtuk a ritmust, a következő hat meccsen összesen nem töltöttünk egy percet a pályán és (szerintem ez rekord) mind a hat gól kötény volt. Icu, a régi harcostárs az utóbbi időben ritkán jött, talán ezért nem ültek legendás bombái, de jól bírta és a rút sorozatunk után újra stabilan védett, Bence végig pozitív maradt, én pedig legalább nem tömtem az ellenfelet labdákkal. Érzésre jó volt, néha nagyon szépen járattuk a labdát.

• Kovács-Major-Vallus

Itt történt az újoncavatás, Kovács Attila személyében, aki egy percig sem játszott megszeppenten, a furcsa terem viszonyaihoz nagyon hamar alkalmazkodott, az este második felében sok gólt lőtt. A védekezést eleinte talán túl komolyan vette, de miután egy lokális feszültségmaximum levezetéseképpen telefonszámot cserélt összepacsizott Bálinttal, minden a helyére került. Reméljük, jól érezte magát és tiszteletét teszi ezután is nálunk. Major úr és Vallus úr teljesítménye a tőlük elvárható szinten mozgott, egyéni villanásaik meccsek sorát döntötte el. Különösen Mihail ritmusváltásai voltak szembeszökőek, lenne bajunk, ha többször csinálná. Szerencsére a védekezésük nem állt össze teljesen, és Mihály sem húzta le rendesen a redőnyt, így nem rontották el a többiek estéjét.

• Gere-Vinkovits- 1 fő segédmunkás

A délutános műszak csapata ez, bármilyen felállásra kiegészülve mocsok stabil védekezéssel és kombinatív, kiszámíthatatlan támadójátékkal. Gere Müller tanár úr visszafogott, de jól kontrollált órát tartott, gondolom július elejére tartogatja velős mondanivalóját, Bálint nagyon veszélyesen játszott szélről (nekem rögtön egy bőrgólt lőtt, mintegy köszönésképpen, neked is szevasz, innen). Ők is stabil középcsapat lettek a többiekkel együtt, de egy rendes májusi záporhoz méltóan, amilyen hirtelen érkeztek, olyan hirtelen távoztak is. Ejnye.

Heti Tízes

Boda-Flemming-Gál-Nika vs. Bakos-Major-Péntek-Vallus 10:8

Szoros meccs, nagy küzdelem, kevés futás. Bálint kiesésével szinte az egész meccset csere nélkül játszotta le az ellenfél. Mivel mi egy kicsit mozgékonyabbak voltunk, sikerült kicsikarni a győzelmet. Ami miatt ez a meccs emlékezetes marad, az a:

Play Of The Week

Major közelről leadott lövését védte Flemming, a labda a pálya bal sarkába gurult, itt Nika gyűjtötte be a játékszert, Gál eközben az ellenfél térfelének túloldalán hangos halózásokkal hívta fel magára a figyelmet. Kapta is a tért ölelő átadást, amit levétel nélkül, a kapunak háttal állva külsővel továbbított kapura. A kapuból hiába rontott ki Vallus, a labda elszállt mellette, egyenesen a felső lécnek. Nem lett sajnos gól, de a tömeg így is perceken át felállva tapsolt.

Csak így tovább, Uraim!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.