é more, nem megint itt van...

jelenleg egy olyan országban tartózkodom, amelyiknek a csapata az adott fodbal világeseményen mindig az esélyesek közé számít, és ennek megfelelöen az egész népség maximális lázban ég, ha éppen valamilyen torna zajlik. ezt csak egy kissé ambivalens szimpátia-irigység-undor kombóval tudom feldolgozni. mindenesetre ilyen vicceket mesélnek ezek a derék emberek egymásnek labdarúgáson felbuzdulva:

Börtönör a elítéltnek a siralomházban: 

- na, van egy jó és egy rossz hírem magácskának.

- ne kíméljen, mondja a rosszat, ha ugyan nekem lehet még valami rossz.

- tehát: a rossz hír, hogy már ma végrehajtják önön a ítéletet.

- ah, és akkor vajon mi a jó?

- robben lövi.

jóvanna, most mit csináljak. mindenhol, minden autón svárcrótgold zászló és/vagy tükörzokni, még a pékek is mákos-meggyes-vaníliás táskákat sütnek. (érted..., nálunk ez milyen lenne? meggyes-tejfölös-brokkolis?) 

apropó zászló/tükörzokni: lehet ilyet kapni Magyarországban? kéne, nagyon. mert az äbé alatt még lapítok, de az olimpia idején coming-outolnék.

más újság?

- június harmincadikai veszteséglistánk egyelöre: Encsé, Icu, Sibap. tessenek nekem ezen változtatni. a megfelelö irányba persze.

- a hiányos labdakezelés müértöi számára egy hír magamról: labdám ugyan itt nincs, de gyakorlom a fantompasszokat

már csak kettöt kell aludni, és sokmindenki derül.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.