A változatosság gyönyörködtet, tartja a latin mondás. Nagy, gerincet rázó örömökben részeltettünk múlt héten Raptorunk és Sibapunk jóvoltából, mert bár az eredmény és az elporlasztott ellenfél ideggörcstől ökölbe szorult arckifejezése majd' mindig ugyanaz volt, a mód, ahogy végül az enter lenyomásra került, nem csak a padon ülők szemét és/vagy száját kerekítette el újra és újra, hanem a saját csapattársak arcáról is mindannyiszor jól leolvasható volt az "és ezt így hogy?" aranyköpetű (média)kérdés. Néhány megállapítás még bevezetésképpen, aztán belevágunk: elítéljük a többszörösen összetett mondatok alkalmazását a sportdokumentáció területén; rendkívüli rokonszenvet érzünk a legalább háromszáz kilót és/vagy száz évet a parketten mozgásba hozó csapatokkal; valamint a tény, hogy legutóbb öt (5) jövőbeni teremúr és három fodbalistafeleség is egyidejűleg velünk volt a szentélyben, mindennél többet jelent nekünk.

Csabi-Icu-Bazsi

Rokonszenvünk alanyai nincsenek híján sem a lövőerőnek, sem labdaügyességnek, sem rafinériának, de még taktikai fegyelemnek sem, mégsem sikerült tartósan az ellenfelekre erőltetni látszólagos fölényüket. Eleinte sehogyan sem, aztán amikor a másik rokonszenves csapaton végre lendületet vettek, akkor is csak rövid uralkodás jutott nekik a Labdafészekben. Nehézségeiknek három okát látom: rendkívüli atyai odaadással lődözték a kapufát, hátha a "sokpálcás" akkora plüsselefántot fizet, ami ki sem fér a vidámpark kapuján; felállt védelem ellen túl sokszor kolbászolt be támadóterületre a kapusuk; és a ma még egyszer-kétszer még szóba hozott Raptor faktor és Sibap állandó. Tapasztalatból mondom, a játékos ilyenkor hajlamos átkapcsolni labdás-fitnesz üzemmódba, ahol már csak a mozgás öröme motivál, és most például volt lehetőségük bőven elől fickándozni a legtöbbször kapuban alkalmazott erőknek.

Bakos-Flemming-Tóth

Bár a mi össztömegünk is igen vonzó értéket mutat, példátlan összeszokottságunk és Tóth úr ismert képességei okán mi is jogot formáltunk a trón tartós birtoklására. A tűzőgéppel mindannyian jól bánunk, sót és sütőport sem félünk alkalmazni és néha rafináltan fűszerezzük a legízetlenebb meccseket is, mégsem kerülhettük el az erős csapatokat ezen az estén igaztalanul sújtó sorsot. Nehézségeinknek három okát látom: rendkívüli atyai odaadással lődözgettük üres területre a labdát, hátha a sok, díszlet mögött eltűnő labda akkor plüsselefántot fizet, ami ki sem fér a vidámpark kapuján; felállt védelmünkön túl könnyen kolbászolt keresztül a labda; és a ma már egyszer-kétszer szóba hozott Raptor faktor és Sibap állandó. Jó volt újra együtt. Azt mindenkinek javaslom,  nézze át a kesztyű dudaként való alkalmazásáról korábban tanultakat, hátha hamarosan újra összeállunk...

Gál-Major-Tátrai

Az ő értékelésüknél nincsen szükség nyelvészkedésre, úgy voltak jók, ahogy voltak. Bence és Nyugella legutóbbi közös fellépése nem volt zökkenőmentes, most azonban nem volt ellenszer a játékuk ellen. Sikereiknek négy okát látom: a két virtuóz ezúttal összhangban játszott, jól találták meg egymást a passzokkal, Major úr felkészült Gál úr állítás nélküli, gyakran pergetett labdáira, Gál úr pedig felkészült Major úr stabil labdatartás utáni ütemtelen megoldásaira; mindkét művész felvállalta a védekezéssel járó kellemetlenségeket, úgymint légszomj, izomfáradtság, stressz; pofátlanul berendezkedtek kontrajátékra, amit aztán eredményesen alkalmaztak is; valamint a Raptor faktor. Gábort múltkor már agyondicsértem, most csak még emelkedettebb hangon tudok róla beszélni. Nemcsak, hogy összefogta a két stárt a pályán, és kapu elé tolt csapatbusz módjára védekezik, hanem olyan kiszámíthatatlan megoldásokat alkalmazott sikeresen támadásban, hogy arra a legfelkészültebb védő sem számíthatott. Jajj annak, aki könnyelműen áll hozzá, és kalaplengetés annak, aki meg tudja saccolni, hol a fejlődésének a vége.

Bagyula-Bernyiscsek-1 fő segéd

Ahogy a két fős csapatok esetében ez lenni szokott, nem volt kialakult játékstílusuk, azonban Sibap úr játékával ezen az estén bármiféle számítgatásra jókora kakaóscsigát kanyarított volna, természetesen guggolásból. Rövid ismeretségünk során már sikerült három rá jellemző dolgot összeszednem: az öt órai kezdés csak orientációs pont számára, nem jó, ha az ember holmi időpontoktól feszélyezetten készülődik a játékra; a pályán eltöltött idővel egyenes arányban, monoton nő a teljesítménye; és végül soha, de soha nem tudhatja senki, mi lesz a következő mozdulata. Volt már néhány játékosunk, aki hasonló módon kiismerhetetlen volt, és aki aztán egy idő után már a fogható kategóriába került. Róla ezt egyelőre nem tudom elképzelni. De David Beckham óta tudjuk, a lehetetlen nem létezik. Egyébként ez a csapat a kiegészítő ember korától függetlenül a százéves küszöb megugrásával vívta ki állandó szimpátiánkat.

MiniMe League

Döbbenetes létszám, 5 fő. Igaz csak három játszott (Bagyula Ádám, Bakos Bence, Nátuly Márk), de ifjabb Tóth édesanyja hasában, fiam Paul pedig a gyerekülésben rugódzva vette ki a részét a nagyszerű mozgásból. Az, hogy három pom-pom lány is egyidejűleg tette tiszteletét közöttünk, szintén nem mindennapi esemény. A szívem legmélyén reménykedem benne, hogy ez hamarosan mindennapossá válik, és ehhez ha kell, még légvárat is hajlandó vagyok fújatni a K épület történelmi aulájában.

(Figyelmeztetés: a legkorszerűbb irapuatói recept szerint elkészített tésztaételt ettem ebédre, repetával, nehogy alultápláltság jelentkezzen a mérkőzések során.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.