Van annak varázsa, amikor a megszokott négy percek helyett végig tízeseket játszunk. Előfordul ilyenkor minden: erős kezdés, malacröfögés, csodagólok, még erősebb visszaesés, és a fő attrakció: X-Raptor. Csak tessék, csak tessék! Fáradjanak beljebb!

Öltözet alapján állt össze a két hadrend, egy fekete-fehér-piros United, és a reszli leginkább kék-zöld-sárga brazil árnyalatban. Gyorsan egymásnak is borultunk, mint kocsmánál a kerékpárok.

1. Bagyula-Bakos-Gál vs. Bódi-Flemming-Major 10-6

Az eredmény nem tükrözi híven a játék képét. Végig szoros meccs volt, nagy küzdelem, szép játék. Jelentős különbség a végjátékokban mutatkozott, sokkal pontosabban, higgadtabban tudtak játszani ziccerben, kapu előtt, mint mi, ez döntött a javukra. Komoly presztízsütközet lett a végére, és rettenetes légszomj.

2. Bagyula-Bakos-Gál-Vinkovits vs. Bódi-Flemming-Gere-Major 10-7

Oxigénsátorral ért fel a cserék érkezése, ezáltal a feszültség tovább nőtt, igazi play-off hangulat költözött a pályára. Benyő úr valódi vezérként, Bagyusz és Balisto a rájuk jellemző nagy szívvel játszott. Ez a részünkről rendben is volna, hiszen nekünk van egy Gere-Major sorunk, amelyik Barcenál (vagy Arzelona) módon képes labdát járatni, én macsakügyességemmel Van Bommel módjára védekezni. Még az is rendben lett volna, hogy a kapusaink között ma meglepő módon az ő javukra mutatkozott jelentős különbség: Icu formán kívül védett, holott jól tudjuk, ezrek rettegik azt az említett formát, Bálint viszont eszméletlen dolgokat művelt, ziccerek, sarokba tartó labdák sorát fogta, ki is érdemelte az X-Raptor címet. De, mint mondtam, ez is elviselhető lett volna. Az a disznó mázli viszont, amit az első meccs leírásánál a szofisztikált pontosság címkét kapta, az ezen a meccsen mindent befolyásolt és karcos mákgubóként (ha már...) jelentősen belelógott a mentális űrszelvényünkbe is, rettenetesen összekaristolva azt. Érzékeltetésül egy góljuk leírása: Bagyusz mintegy két méterre a kaputól a balszélen lő, lecsúszik, a labda csak vánszorog az alapvonallal párhuzamosan, Balisto már visszaindulna, de egy nagyívű mozdulattal rálőné, de ez is lecsúszik. A játékszer tovább lassul, viszont egyenes a hosszúba tart. Icu kiugrik a kapuból a nagy lendítésre, földet ér, visszafordul, eléri a labdát, de sajnos csak a gólvonalon túl. A leírás tempója real-time, valóban ennyi ideig tartott. A kispadról nézve is egy pokol volt. Mert ilyen gól nincs. Ezt polgárjenői magabiztossággal állíthatom.

3. Bagyula-Bakos-Gál-Vinkovits vs. Bódi-Flemming-Gere-Major 5-10

Négy-négyig volt szoros, utána helyreállt a világ rendje. Mintha egyszerre fáradtak volna el mindannyian, a Gere-Major alkotó páros pedig szárnyra kapott, négy olyan gólt is szereztek, ahol három passzból mentek át az egész pályán. Bálint még mindig brutál jó volt.

4. Bakos-Gál-Major vs. Flemming-Gere-Vinkovits 2-5

Ha testünkre hallgattunk volna, ennek már neki sem állunk. Említést érdemel Balisto mesterhármasa, valamint Tanár úr három gólpassza és két gólja. Szegény ellen már csak kóválygott a pályán, de nincs lelkiismeret furdalásunk.

Play Of The Week: 2. mérkőzés, Vinkovits labdaszerzés a saját kapunál, sarkazós csel, passz Gálnak, vágta, visszapassz, és egy okos gurítás a rövidkébe. (Ez persze nem jelent semmiféle jóvátételt a fent részletezett másik gólra...)

MVP: Egyértelműen Bakos Bálint. Jól menő sütödéje van, ebből ma inkább az aprósüti fogyott jobban, de amit a kapuban művelt, az egészen fenomenális. Sokszor azért nem áll be, mert fél a nagy lövőktől. Nem kéne.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.