Fokozni mindent lehet, kérem szépen, mindent. Ha a múlt héten azt írtam, hogy az addigi legjobb hangulatú fordulón vagyunk túl, akkor -azt felülírandó- ez most újra igaz. Néhány újabb, az esemény lényege szempontjából marginális jelentőségű rekorddöntés (létszám, játékidő) mellett olyan felemelő és drámai jelenetek is dúsították az élményt, amelyeket bolondok lennénk elfelejteni. A csapatokat tekintve tarka volt a mezőny (csilli-villi, hímsoviniszta, önző), sok színvonalas mérkőzéssel, volt Heti Robi (öcsém, de milyen!), sok szép kosár, továbbá mindenhol szerepelt nőnemű labdajátékos. Ez utóbbi egy olyan -lassan állandóvá váló- körülmény, ami mellett nem mehetünk el anélkül, hogy ki ne fejezzük efelett érzett nagy-nagy örömünket és hogy mennyire megsüvegeljük azokat a lányokat-asszonyokat, akik csütörtökönként veszik a fáradságot valamint a bátorságot és álnok, alaptalan komplexusaikat legyőzve eljönnek játszani. A jelenlétükkel teljesítik be a rendezvény küldetését, amely szerint abszolút játszásiból, teljesítmény kényszer nélkül, kapcsolatokat nem próbára téve gyűlünk össze kosarazni.Csak így tovább Hölgyeim, javuljon az az ivararány!

Gondolnám, hogy a bevezető hosszát valamint a hölgyek fényezését elegendőnek tartjátok, de nekem még néhány gondolat eszembe jutott, a részletek előtt ezeket rátok szabadítom. Tehát: Óriási dolog már önmagában az is, hogy van hol és főleg kivel kosarazni. (Aki próbált már ilyet szervezni, az tudhatja, miért.) Az pedig fantasztikus lehetőség, ha egy családban, vagy éppen egy bimbódzó kapcsolatban nem kell elgondolkodni azon, hogy az egyik fél (vagy a másik) mit kezdjen azzal az idővel, ameddig a másik (vagy az egyik) a pályán élvezkedik a saját és a többiek testével. (Energiavámpír szempontból ez nyilván pfújj, mert megszűnik egy zsarolási potenciál.) Tovább megyek a romantikus vonalon: durva válságot élő kapcsolatot menthet meg a közös -kizárólag labdára fókuszáló- izzadással járó testmozgás öröme, a közös játék. Szóval szerintem valami nagyon szépet alkotunk mi együtt, köszönöm, hogy ebben ilyen nagyszerű partnerek vagytok. Na, nyálelszívó múkodj, a csapatok:

Soós-Tarsoly A.-Tarsoly K.-Tóth Sz.

Precíz befejezés. E két szó jellemzi a játékukat, mert ha helyzetbe kerültek, akkor nem hibáztak. Hogy ez miért nem volt elég a veretlenséghez? Mert kérem ezek a disznók az urak hímsoviniszták! Úgy ám! Egy szem Krisztinájuk sokat futott, példásan helyezkedett, hogy aztán az esetek többségében egymagában szomorkodja végig a gyenge-oldalon a támadásokat. Egy ilyen csapatnak pedig szerencséje sem lehet, hiába játszik a szemnek és az eredményjelzőnek kedvesen Balázs (élmény nézni, komolyan), hiába a 

ahh, egy betelefonáló.

-Sziasztok, Kriszti vagyok Egerszegről.

-Szia Kriszti! Mit szeretnél hallani?

-Szeretném kérni kollégáimnak az Ärzte-től a Männer sind Schweine-t. Köszi

-Már megy is!

a Legtöbbet Fejlődött Játékos címet éppen feleségétől elhódító Szabolcs, hiába az egyre hangosabban dübörgő Dízel Zegről, ha ilyen diszkriminatív, politikailag inkorrekt játékot játszanak. Blee!

Bakos-Szabó-Szvetnik-Vinkovits

Ez egy döbbenetes névsor, nincs gyenge láncszem, aztán tessék, ők is benyalják ezt az erősebb-nem dumát. Mindenki örülne, ha Angélát a csapatában tudhatná, ők meg hagyják szegényt az alapvonalon megszáradni. Szinte ugyanaz igaz rájuk, mint Andrásékra, a két megbízható, nagy játékintelligenciájú Bálint és a regnáló MVP Toma süthette a tudományát, mert nem bántak megfelelően csapatuk kicsi kincsével. Úgy kell nekik, most aztán retteghetnek a bosszújától.

Flemming-Jager-Tánczos-Tóth A.

Kijött a lépés, András, a nagy vadász végre belőtte, Laczi nagy kedvvel játszott, Anna pedig konstans jó. Demonstráltuk, hogy hiszünk a teljes egyenjogúságban, sokat passzoltunk, szerencsénk is volt, szóval igazán faszipántos kis csapat voltunk. Veretlenek maradtunk, ebben talán szerepe volt annak is, hogy az egész lelátó nekünk szorítot, már ha a látens kosaras fitnesznej nem aludt vagy olvasott éppen.

Bakonyi-Barcsai K.-Barcsai M.-Christoph-Kass

Jajj, na itten aztán volt baj. Kispest és Zugló legkiválóbbjai forrtak szövetségbe az uralom megszerzése érdekében, és ehhez számos egyéni elképzeléssel is rendelkeztek, de egyeztetés híján elmaradtak a várt sikerek.

Nemsokára kezdődik kvízműsorunk Gérvágó Istvánnal, a Legyen Ön is asztalos. Ne menjenek sehova!

Nyilván mindannyian átnézték előző este a szakirodalmat, de a passzolásra vonatkozó fejezeteken átsiklottak, mivel alig volt ilyen megmozdulásuk a pályán. Ha egy jól megjáratott labda után a Barcsai fivérek tüzelhetnek üresen, vagy back door passzból Robi ziccerezhet, esetleg észreveszik az üresen kosárra törő, vagy hátul üresen álldogáló Szandit és Ádámot, akkor máshogy alakul az estéjük.

Egy utolsó telefonáló a vonalban:

-Halló, Jóska vagyok.

-Szerbusz Jóska, mit szeretnél hallani?

-Szanditól a Szerelmes szíveket, és küldeném mindenkinek, aki szereti.

-Miért, sokan szeretik?

-Szerintem igen.

-Kérésed parancs, a dal már forog.

Viszont legalább őket nem érheti a negatív nemi megkülönböztetés vádja, ez is valami. Az egyébként csoda, hogy így is szorossá tudták tenni a meccseket. A hiperérzékeny Robi ki is fakadt, egy időre el hagyta a termet az összjáték hiánya felett érzett végtelen bánatában, de aztán visszatért övéihez. Ádám sok jó dobással tartotta bennük a lelket, de passzolni neki is muszáj lett volna. És hogy egy női MVP képességeit kihasználatlanul hagyják... Házi feladatnak nézzenek Magic Johnson videókat.

MVP Of The Week: véleményem szerint nem volt kiemelkedő egyéni teljesítmény, lányok közül viszont Anna kiérdemelte ezt a rangos címet, mert ő mindig olyan kis ügyes, de ma aztán nagyon az volt.

Play Of The Week: Vinkovits Bálint háttal visszatett lepattanója. Nagyon szép kosár volt, tombolt a kispad.

Definition Of The Week: Bíbolygás = Élet, érzés, amely legtöbbször kiadós, őszinte nevetéssel párosul.

Scene Of The Week: Egy palánk alatti tusakodás után a lakossági fogyasztásra alkalmas filmtörténet egyik leghíresebb drámai jelenete elevenedett meg a pályán, hogy aztán matinéba fordulva igazi hepienddel örvendeztesse meg a nagyérdeműt. Megpróbálom visszaadni a visszaadhatatlant, íme: András oxigénsátoron kívüli lendületével tör kosárra, ebben Robi -dobásblokkolás reményében- felugorva igyekszik őt megakadályozni. A felnyújtott kezek összefonódnak, a testek összeérnek, a labda elrepül diadalmas útjára. Dízel sikeres dobást indító keze éppen Kispest legyőzhetetlen bajnokának feje fölé kerül a dobás pillanatában, ezt a helyzetét egészen a közös földet érésig meg is őrzi, aztán dolga végeztével visszatérne a bázisra, a tekintélyes egerszegi test mellé. És oh, jajj, itt kezdődik a dráma, a visszahúzott könyök Robi sok csatában edzett koponyáján landol. Szó bennszakad, légy szárnya künn sem hallatik. Az egész aréna lélegzetvisszafojtva figyeli, amint a sebzett hős kilép az őt körülvevő tömegből, és akár az élő szövetétől megfosztott T-100-as modell, vonszolja magát a kohóban áldozatát keresve. Ám mivel ebben a mesében nincsenek áldozatok, a halálosztásra is alkalmas gépezet egy irányzékát vesztett felhúzós kisautóként először nekimegy a terem falának, tétován visszafordul, aztán újra a fal felé fordulva a sarok irányába tesz nehézkes lépéseket. A sarokban következik számára a felismerés -a volt konditerem ajtaja nem kapu fénybe- felébreszti, és immár eszméleténél visszatér a kispadhoz, ahonnan gondoskodó kezek terelik a teljes felfrissülést garantáló mosdó irányába. Innen a régi, szeretett Robi tér vissza közénk, hála Istennek.

Nem sokára újra játszunk, körmöket levágni, dusdászt bepakolni!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.