Az eddigi legjobb fordulón vagyunk túl.

Minden túlzást nélkülöz a fenti állítás, hiszen én így gondolom a legnagyobb létszám, a legtöbb csapat, a legkiegyenlítettebb mezőny, a csupa jó mérkőzés, nézőszám rekord beállítás (2) egy fantasztikus debütálás és az eddigi legegyértelműbb MVP cím ténye is mind ezt támasztja alá. Az, hogy emellett még igazi családi programmá (a szó szoros és szimbolikus értelmében is) kezd válni a csütörtök este, különösen szívet melengető.

Barcsai-Nika-Tánczos-Tóth A.

Laczi a mozgékonyság előnyében és a copf legyőzhetetlen erejében bízva draftolt. Az első meccs rögtön igazolta is az elméletét, szoros meccsen Zsolti hibátlan játékával meg is vertek minket, igaz nálunk a dízel még nem volt üzemi hőmérsékleten, de akkor is. Mikinek nagy bombái jöttek sorra, Anna pedig nem tud rosszul teljesíteni. Ez elég volt ahhoz, hogy sosem adták olcón a bőrüket. Zsoltinak kicsit hullámzott a teljesítménye, szerintem neki kell a folyamatos játéklehetőség, akkor tud copfjához méltón játszani. Tánczos úron meglátszott az egy hét kihagyás, önmagának árnyéka volt, vagy talán csak egyéb kihívásokat keresett a játékban, ilyen pölö a mezőnyünk legnagyobb emberével folytatott állandó bajuszrángatás. 

Flemming-Szvetnik-Tarsoly A.-Tóth Sz.

Újra eljött közénk András, Egerszeg dízele, bemelegedett, aztán vitte is a hátán a csapatot. Mondjuk annyira nem kellett, mentek azok a maguk lábán is. A testalkati előnyöket maximálisan szem előtt tartva András és Angéla védekezett hátul a zónában, Szabolcs és én pedig az ész nélküli előreszaladgálást gyakoroltuk nagy hatékonysággal labdszerzés után. Szintén a fizikumra (és éles eszünkre, valamint hajlott korunkra) alapozva Angi és Szabolcs támadott alapvonali pozícióból, míg mi Andrással a nem létező hárompontos vonal mögül osztottuk a labdákat, válogatás nélkül a teljes  mezőnynek. Abban a szerencsés esetben, amikor saját csapattárshoz sikerült juttatnunk a bőrt, rögtön kosár is született mert a sógor-sógorné páros nagy napot fogott ki, megnyugtató érzés volt velük lenni. Értő szemnek élményt jelentett András játéka, aki (ha sikerült vérének oxigéntartalmát a játékhoz minimálisan elvárt szint fölé tornáznia heves lihegésével) úgy tud betörni büntetőterületre, és úgy használja félelmetes adottságait, hogy körülötte mindenki testi éppsége megmarad, és szerez ellentmondást nem tűrően villámgyors kosarat. Laczi gondolt ez ellen tenni (~bajuszrángatás), nem tudván, hogy András testi ereje és harci kedve a beszedett pofonokkal egyenes arányban nő egészen a lélegeztető gépig.

Jager-Szabó-Soós Zs.-Soós B.

Csupa leg gyűlt össze ebben a csapatban, aminek összeállítása után újra kiült a rettegett vigyor Big úr arcára, és újra elhangzott, hogy ez így jó lesz. Jó is lett, bár egyeduralmat nem építettek ki. Szóval a mezőny leghangosabb szurkolótábora (Enikő [Ugye kedves Fitnesznej, legközelebb mocorgóban jön?!]), a legmozgékonyabb játékos (András), az eddigi legjobb bemutatkozás (Balázs-Zsuzsi) és a legleg, az utánozhatatlan, az est főszereplője, csak Önöknek, at guard, 6-6, from North Carolina, Nr.23.: Szabó Big Tamás. Későbbiekben más rovatokban még mindegyikükre jut néhány méltató szó, a csapatról elég annyi, hogy nagyon jól használták ki az adottságokat, jól építették fel a védekezést és a támadásaikat is. Nehéz volt ellenük (is) nyerni

Bakonyi-Tarsoly K.-Vinkovits-1 fő alkalmi munkás

Ez a csapat csak egy hármas volt, pedig jobbat érdemeltek volna. Két igazi zsugabubus streetballer (Goofy és Tomika) ígért érkezése miatt lett négy csapat, ezt a triót ők egészítették volna ki, sajnos a nagy havazás megakadályozta őket a belváros megközelítésében. Így is bitangerős egység volt ez, bárki is állt hozzájuk. Nagy öröm, hogy Krisztina újra tiszteletét tette nálunk, és bár eltartott egy darabig, mire belelendült, nagyon hasznosan játszott. Született (labda)játékos, de gyakorlatra még neki is szüksége van. Róbert ezúttal a hisztizés az ellenfelek helyett a játékkal foglalkozott és az eddigi legérettebb játékát nyújtotta. Csak azért nem ő ma a emvípí, mert ma valaki még fényesebben ragyogott, és mert szemtanúk szerint nehezebb tőle támadásban labdát kapni, mint repetát a napköziben (természetesen tejberizs-napon). Bálint mindig jó, most is az volt, talán a család által támasztott elvárások (olvasták az eddigi, róla szóló hozsannákat) nyomasztották. Az előző két hét -számára- makulátlan mérlege oda lett. Ha jön a két briganti, akkor más lett volna a kép, de ez ugye értelmezhetetlen, a változó személyű kiegészítő játékosok pedig nem tették lehetővé, hogy játékuk valamilyen szinten kiforrjon.

MVP Of The Week

Szabó úr, vitán felül. Fényezem egy ideje, ez úgy látszik jót tesz neki, nem nyomja össze a megnövekedett rá irányuló figyelem és a vállán ücsörgő, egyre csak hízó felelősség. Ezen az estén olyat játszott, ami a mindenkori MVP mércéjéül szolgálhat. (Nem csak nálunk, ezt bátran mondom.) Igaz csapatkapitányként működött, jól játszott össze a társaival, jól koordinálta a védelmet, és amit egyénileg megtehetett, azt hibátlanul tette. Kettő fantasztikus lőtt passzára tisztán emlékszem, a ziccerek most is ültek, immár háromszor próbálkozott (közép)távolról, és hiba abban nem volt, valamint jól mozgatta a két felfutó emberét és ha András nem feledkezik bele néha az Enciklopédiájába, talán újra veretlen maradt volna a csapata. Jó lehetett vele egy csapatban lenni.

Újonc Of The Week

Sokan nem voltak, az igaz, de megérdemlik, hogy kiemeljem őket. Balázs és Zsuzsi. Balázs nagyon üde színt hozott a játékunkba. Nagy összpontosítással, fegyelmezetten, szokatlan ütemváltásokkal, jó helyezkedéssel és kiváló helyzetkihasználással játszott. Az egyik legmeggyőzőbb újoncalakítás volt az övé, nem csak ementáli-szerű memóriám szerint. Zsuzsi pedig a csupa arany díj márvány talapzatának másik felét tarthatja magasba az őket fotózni kívánó tömeggel szemben, mert nagyon harcos, de sportszerű védekezés mellett kettő olyan forintos zsugát osztott éppen az ő szerelmetes férjeurának, hogy csak úgy csörgött a kassza. Családon belül soha rosszabb ne történjen senkivel, a díjjal járó óriási prémiumon meg nem összeveszni!

Heti szabályértelmezés

Alapvetően jók voltatok, nincs most ihlet böngészni, de néhány kerestlen szót azért szólnék. Múlt héten csak a kisbetűs részben szerepelt, ezeket pedig az átlagegyetemista csak az első pótzéhák után hajlandó elolvasni, úgyhogy megismetlem, ezúttal nem elaprózva:

Fiúk, a mi meccseinken a LÁNYOK DOBÁSÁT NEM BLOKKOLJUK LE!

Ők nem futnak, nem ugranak -az egészégüket védendő- teljes képességeiket kihasználva, mivel nem tanulták professzionális szinten. Az ő cserépedényük törékenyebb, jobban kell vigyázniuk magukra, nekünk meg rájuk. Ez nem azt jelenti, hogy akkor már nem is védekezünk rajtuk. De kérem, ugyanúgy, csak ésszel. Tudom, nem lesz könnyű. Hála Istennek azért, senki sem védekezik gorombán a lányokon, azt mindenki meg tudja állni, hogy a fizikai fölényét nem használja ki ellenük. Nem lökdössük, nem rángatjuk őket, nem ugrunk rájuk, ez mindenképpen dícséretes. Ezen magatartás és önkontroll egyenes kivetítésének tartom azt, hogy a prakkerolásra emelkedő kezünket visszahúzzuk. Lehet persze, akad majd lány, aki ezt kikéri magának, mert neki egyenlő bánásmód jár. Ő majd jelzi, és meg is fogja szépen kapni a magáét. De addig is uraim, egymáson kandúrkodjanak, kezdőknek ajánlom magamat, középhaladóknak Tarsoly urat, csúcsra törőknek pedig Darai Goofyt gyakorlásul.

Let's go Boston

A bevezetőben említett családi vonalat a felsorolt jó példák mellett azzal méltatnám tovább, hogy nem kis meglepetésemre az egész csapat (Laczival, BigT-vel, Andrással az élen) a Boston Celtics-ért szorít az NBA döntőben. Az állás három-három, a negyedik győzelmet és ezzel a bajnoki címet pedig holnap hajnalban szerezhetjük meg a Lakers otthonában. (By the way: what is a laker?)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.